Íme néhány gondolat a kedves és minket mélyen érintő rengeteg visszajelzésből, amit vándorainktól kaptunk:
Nehéz szavakban kifejezni ezt az élményt. Isten jelenléte bennem. Az örökkévalóság biztonsága…
Mintha otthon lettem volna… nem ott ahol születtem és felnőttem, hanem ott, ahol az én nyelvemet beszélik… Szívből Köszönöm az élményt!
Igazi álom volt a „jobbak” közül… csak jó emberek tudnak ilyet létrehozni.
Köszönöm, az üzenet a legjobbkor érkezett. Hálával gondolok Rátok.
Minden elismerésem a tiétek, mert olyan nagyon fontosat élesztetek újjá a vándorok lelkében, ami ebben az életben könnyedén és észrevétlenül tűnik el, veszik ki belőlünk. Pedig milyen fontos…!
Köszönöm a „vigyázok rád” szót, mely megnyitott a belépésre ebbe a világba. Köszönöm az érintések gyengédségét, sokféleségét, gazdagságát, s hogy volt idő a szavak, érintések ízlelésére, a Találkozásra!
Amikor beültem, azt gondoltam: fogalmatok sincs, ki vagyok, hogy vagyok most, honnan jöttem épp, és máris szerettek, gondoskodtok rólam, vigyáztok rám. Nagyon nehéz lesz visszamenni a zajos világba…
A legszebb az volt, hogy amikor magamra voltam hagyva és úgy éreztem most már szükségem lenne egy kézre, ott volt a kéz. Tele volt szeretettel.
Mikor elindultam, először féltem, de azok a meleg, biztató kezek, hangok bátorságot adtak… Mintha csak angyalok érintettek volna meg… Aztán világosodni kezdett, és „kinyílt a menny kapuja”…
Nem lehet nem együtt lélegezni veletek, közös minden szívdobbanás…
Nagy „utazás” volt, sokszor túl közel állunk dolgokhoz, azért nem látjuk tisztán őket, néha szólni kell dolgokról, hogy észrevegyük. Szembesülés. Sírtam. Most jó. Köszönöm.
Néha az az érzésem, hogy a világ kinézi azokat, akik fogékonyak a szépre, jóra, az értékekre. Talán csak félnek megtapasztalni önmagukat… azt hiszem, én nem féltem! De ehhez kellett egy ilyen közeg, mint ami itt volt.
Ez egy olyan színház, ahol várnak és elköszönnek Tőled.
Mindaz, amit gondolok, érzek Ti kimondtátok, mely megerősített mindabban, miben kételkedtem. Megerősítés, tudatosítás, segítése azoknak, akik nagyobb figyelmet szentelnek érzékeik által felfogható külső világukra, mint belső, meggyőződésem szerint az élet értelmét rejtő valóságunkra. Legyetek belső emberek, keressétek Ti is a szív útját, figyeljetek a „láthatatlan” üzenetekre.
Köszönet eddigi és eljövendő vándorainknak, akik nélkül ez a színház valóban láthatatlan lenne… KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!