Hibály Csilla
Már nem emlékszem hány éve volt... Nem is számít az idő...Csak éreztem, hogy útmutatás kell... és meg is kaptam... Ott, akkor, különös utazás vette kezdetét, amely ma is tart...
Amikor bekötötték a szemem, megtapasztalhattam, hogy érdemes bízni, ráhagyatkozni, mert jó kezekben vagyok, mert valaki véd, vezet, óv és szeret... és ott van minden egyes lépésemnél...
Hivatásomnak tekintem, hogy ezt az érzést és tapasztalatot révészként tovább adhassam másoknak is, akik életük határhelyzeteinél félnek dönteni, lépni, mert eddig azt hitték: csak magukra számíthatnak.
De van Gondviselés, mely akkor fog kézen, ha mi "vakon", bekötött szemekkel is merünk hinni, bízni, és hagyni, hogy a Szeretet vezessen...