Tóth Levente Péter
Először egy jóbarátom hívott a Láthatatlan Színházba. Ekkor előadás nem volt, csak beszélgetés. Fogalmam nagyon nem volt a témáról, de ott kiderült, hogy egy igen lelkes csapatba kerültem, akik akkor még hobbi szinten gondolkoztak a Színházban. Habár nem minden szempontból éreztem magam akkor ott „otthon”, de kellemes volt. Így azóta is vissza-visszajárok hétről hétre, mert a „hobbi” benőtte magát az én életembe is, mert jó érzés jó társaságban olyan dolgokat véghezvinni, ami másoknak is jó. Igaz, ezt nem magamtól találtam ki, hanem a vándoroknak a beszámolóira hagyatkozom, akiknek már megmutattunk egy olyan világot, ami addig is körülvette őket, csak nem fedezték fel eddig.