Lieli Zsófia
Gyöngyöt az Embernek
valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót
szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt
(Kárpáti Tibor)
Gyöngyszem nekem ez színház, módszer,közösség...Nem tehetek mást , mint szórni azt, amit én is ajándékba kaptam, mégis minden előadás alatt úgy érzem, én vagyok az, akire szórják a "gyöngyöt"...A vándorok, a révésztársak s az Ég, valahonnan mélyről, bentről, fentről...