Mézes Zsolt László
Láthatatlanul adni.
Láthatatlanul menni.
A kép az Úton készült, 2006 nyarának egyik aranyhajnalán az O’Cebreiron.
Az ember életében nyomokat hagy. Úton, dolgokban, másokban.
És benne is nyomokat hagynak. Utak, dolgok, de leginkább mások…
Amióta a világba Nagyváradon beleszülettem e nyomok forrását keresem. Leginkább befelé és felfelé vélem őket megtalálni. És ami a különös, ez az út sokszor mások lelke felé és mellé vezet. Álarcaik-álarcaink mögé. A láthatatlant láthatóvá tenni felé.
Megállíthatatlanul.
A mai világban a fény visszahúzódóban van. Egyre több az árnyék. És csak az árnyék az, ami feltűnik. De a világba az árnyékot – és a fényt is – végső soron egy magasabb rendű Fény veti. Ezzel a Színházzal és a Jelenlét Műhely tevékenységével pedig erre szeretnék-szeretnénk utalni. Megsejtetni azt, hogy minden tiszta út, dolog, tett, mozdulat, gondolat, érzelem, pillanat mögött a valódi Fényhozó áll.
Interjú
Elhangzott a Szent István Rádióban 2011. március 26-án